Blogolj!

2019 – egy évet vártunk a Brexitre, 2020-ban végre megvalósulhat

Pintér M. Lajos

Elhúzódó kormányválság, miniszterelnök-váltás, majd előrehozott választás kellett ahhoz, hogy – jelen állás szerint legalábbis úgy tűnik – az Egyesült Királyság kiléphessen az Európai Unióból. 2020-ban, miután a britek többsége 2016-ban megszavazta a Brexitet. 2019-et ugyanis sikerült kibekkelniük. Mi történt idén, és mi következik most?

Minden jel szerint most már végleges a brit búcsú. Illusztráció: pixabay.com

2019. március 29.; 2019. május 22.; 2019. június 30.; 2019. október 31. Ha jól számoltunk, és a mintaértékűen ultrademokratikus – értsd: feltűnően fontolva haladó – brit belpolitika káoszában nem felejtettünk ki valamit, ez a négy dátum szerepelt az idei esztendőben Európa Brexit-naptárában. Hogy aztán átvitatkozva az évet eljussunk 2020. január 31-ig, azaz az ötödik időpontig, amikorra várhatóan végre ténylegesen is kilép az Egyesült Királyság az Európai Unióból. Ahogyan arról a brit választók 2016. június 23-án, vagyis potom három és fél éve döntöttek...

Belpolitikai viták, elhúzódó kormányválságok, miniszterelnök-csere, felfüggesztett parlament, előrehozott választás, tüntetések, aláírásgyűjtések, skót fenyegetés, egyre feszültebb és türelmetlenebb európai várakozás – ami idén a Brexit ügyében nem történt meg, arra nyugodtan mondhatjuk, nem is létezik. Alább kronologikusan haladva mutatjuk be a főbb határpontokat!

A Theresa May vezette konzervatív párti brit kormány még 2018 novemberében kötött 585 oldalas egyezményt a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszeréről az EU-val. Ennek értelmében a szigetország március 29-én hagyta volna el a közösséget, vagyis két hónappal az EP-választás előtt. Csakhogy a brit parlament választott kamarája, az alsóház három hónap alatt háromszor is keresztbe feküdt, fityiszt mutatott, betartott – ahogy tetszik. A lényeg, hogy Maynek messze nem volt többsége a megállapodás ratifikációjához, háromszor is csúnyán leszavazta az alsóház, ami értelemszerűen elhúzódó válságot okozott, miközben milliószámra gyűltek az aláírások egy megismételt Brexit-népszavazás érdekében, sőt, megesett, hogy Londonban milliós tömeg vonult az utcára ugyanezzel a követeléssel. A kormány erről azonban hallani sem akart, tekintettel arra, hogy végre kell hajtania a választók 2016-os, érvényes, legitim döntését. Na de hogy? Ez volt a kérdés!

Theresa May belebukott a Brexit-bénázásba.

Az alsóház először január 15-én voksolt a Brexit-csomagról, és akkor az újkori brit parlamentarizmus történetében példátlan, 230 fős többséggel vetette el a megállapodást. A kormányfő hiába fenyegetett azzal, hogy ha leszavazzák az egyezmény, jó eséllyel elmaradhat a Brexit. Március 12-én, második nekifutásra már „csak” 149 fős többség voksolt a May-csomag ellen. Mivel három a brit igazság, May – ekkor még – nem adta fel, és március 29-én is próbálkozott, de 58 fős vereséget szenvedett. Vagyis közeledett ugyan a célhoz, de miniatűr lépésekben, és egyre többször merült föl mind a rettegett megállapodás nélküli Brexit eshetősége, mind pedig a kormányfő személyes felelőssége, tehetetlensége a kaotikus helyzetben. Ez időtájt egyébként elsősorban az ír-északír határellenőrzés elkerülésére szolgáló tartalékmegoldás feletti súlyos nézeteltérések okoztak feszültséget, illetve feloldhatatlannak tűnő ellentéteket a brit parlamentben.

Már az első alsóházi vereség után, január 16-án bizalmi szavazást tartottak a kabinetről az alsóházban, és May ekkor még megmenekült, miután mellette 325, ellene 306 képviselő voksolt. Ezt követően az ír-északír határ újbóli fizikai ellenőrzésének elkerülésére kidolgozott készenléti mechanizmus (backstop) több alternatíváját tárta Brüsszel elé, és sikerült is jogilag kötelező erejű biztosítékokat elfogadtatnia Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével március elején, de ez sem volt elég odahaza.

Ekkor már egyértelműnek tűnt, halasztást kell kérni az EU-tól, csak az nem volt világos, meddig. Miután a március 20-21-i EU-csúcs előtt már nem lehetett letolni a harmadik alsóházi szavazást, May végül június 30-áig kért haladékot, amit meg is kapott az uniós kormányfők testületétől. Pontosabban csak majdnem, hiszen kétlépcsős megközelítésről állapodtak meg a Brexit-határidő hosszabbításának ügyében az EU-s vezetők attól függően, hogy jóváhagyja-e végre a brit parlament a kiválási szerződést. 2019. május 22. lett az új határidő, amennyiben a londoni alsóház harmadikra igent mond, nemleges szavazás esetén a szigetország április 12-ig kapott időt, hogy jelezze, mik a hosszú távú szándékai. Nos, ez utóbbi valósult meg: az alsóház március 29-i harmadik nemje után pedig May június 30-ig kért engedményt, de végül rugalmas időkeretű, azonban legfeljebb október 31-ig tartó haladékot kapott az Európai Tanácstól április 10-én.

Volt idő, mikor úgy tűnt, ez a történet tényleg soha nem ér véget...

A huzavona árnyékában előállt az a legalább annyira szomorú, mint mulatságos helyzet, hogy a három éve kilépni akaró, Brexitre készülő britek kénytelenek végül voltak részt venni az EP-választáson. A belpolitikai csetlés-botlás, a tapintható tehetetlenség végül May bukásához vezetett: a kormányfő május 24-én könnyeivel küszködve közölte, hogy június 7-ével lemond. A váltás végül két hónap múlva történt meg: az utód pedig volt külügyminiszter, London egykori polgármestere, a konzervatív Boris Johnson lett, akit II. Erzsébet királynő július 24-én bízott a kormányalakítással. Johnson azonnal bejelentette: Nagy-Britannia „a (Brexit) október 31-i határnapján kilép az Európai Unióból, mégpedig új, a jelenleginél jobb megállapodással” vagy akár megállapodás nélkül, ha kell! Lelőjük a poént: neki se sikerült. Legalábbis elsőre nem...

Jonhson előbb augusztus végén a parlament felfüggesztését kérte a királynőtől szeptember 9-től október 14-ig, hogy adott a képviselőknek ne legyen idejük olyan törvények elfogadására, amelyek megakadályozhatják a miniszterelnököt az október 31-i megállapodás nélküli kilépésben, ha már a Brexit-egyezményt nem szavazzák meg. A trükk azonban elhasalt, mert a legfelsőbb bíróság törvénysértőnek minősítette. Az új kormányfő hiába kötött újabb megállapodást az EU-val a rendezett kilépésről, végül csak fogságba ejtették a képviselők októberben: 19-én az alsóház úgy döntött, addig halasztani kell a Brexit feltételrendszerét rögzítő megállapodás formális jóváhagyását, amíg a megállapodás jogi szövegét a parlament teljes egészében törvénybe nem iktatja. Ez britmagyarul a Brexit halasztását jelentette, vagyis a kudarcot valló Johnsonnak megint az Európai Tanács színe elé kellett járulnia. Országa kilépését az EU-s vezetők 2020. január 31-ére tolták. Na, ez még összejöhet!

Ehhez azonban arra volt szükség, hogy belássa a teljes reménytelenséget, és előrehozott parlamenti választás kiírását kezdeményezzen, amit a konzervatívok mellett a másik legnagyobb erő, a munkáspárt is támogatott. A miniszterelnök beismerte és hangsúlyozta: ezzel az összetételű parlamenttel lehetetlen végrehajtani a brit EU-tagság megszűnéséről hozott népszavazási döntést. November 6-án feloszlott a „bűnös” parlament. A december 12-ére kiírt előrehozott választás éles kampányában elhangzott, ha győznek a konzervatívok, az Egyesült Királyság januárban kilép az EU-ból. Jeremy Corbyn, az ellenzéki munkáspárt vezetője viszont új kilépési megállapodást és népszavazást ígért sikerük esetén.

Boris Johnson vágta át a gordiuszi csomót.

December 12-én – most úgy tűnik – eldőlt a Brexit sorsa. Johnson és a konzervatívok taroltak az előrehozott választáson, vagyis a szavazók többsége egyúttal kilépési szándékát is megerősítette. A megerősödött konzervatív kormány Boris Johnsonnal az élen 2020. január 31-ével végrehajthatja, amire 2016. június 23-án a nép felhatalmazta a politikai elitet...

Ami viszont a jövőt illeti, robbanásveszély is fenyegeti a Brexittel sújtott Egyesült Királyságot. Nicola Sturgeon skót kormányfő folyamatosan arról beszél, hogy Skócia új függetlenségi népszavazást akar, majd csatlakozna az EU-hoz, mert egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka és akarata ellenére onnan nem léptetheti ki senki. Johnson hallani sem akar erről, de nem tudni, mit rejteget a politikai jövő. Egyes szakértők szerint ha a skótok valahogy mégis kiverekszik magukat, Észak-Írország, de adott esetben Wales is követhetné őket, vagyis Anglia a végén akár teljesen egyedül is maradhatna. Puskaporos időszak előtt áll tehát a Johnson-kormány, ha az unión kívül meg akarja őrizni legalább a belső egységet!

https://kulvilag.blogstar.hu/./pages/kulvilag/contents/blog/88055/pics/lead_800x600.jpg
Boris Johnson,Brexit,Brüsszel,Európai Unió,Nagy-Britannia,Nicola Sturgeon,Skócia,Theresa May,választás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?