Bombamerénylet történt Lyonban
Újabb terrortámadás zaklatja fel Európát: csomagba rejtett bomba robbant a francia nagyvárosban. Sok a sérült.
Blogolj!

Amikor Berlsuconi mindenkit lesöpört


Sem az 1989-es, sem az 1994-es európai parlamenti választáson nem sikerült a jobboldali pártszövetségnek megelőznie a baloldali erőket, de az utóbbi választáson már jelentősen szűkült a köztük lévő különbség. Kövessék Önök is a Blogstar európai parlamenti választási sorozatát.

A Blogstar többrészes sorozatban mutatja be az EP-választások történetét, a külföldi országok mellett Magyarországot is górcső alá vesszük. Eddig az 1979-es és az 1984-es voksolásról számoltunk be. Az 1989-es európai parlamenti választást már 12 országban tartották meg. Ez volt a harmadik közös uniós voksolás, amelyen már Spanyolország és Portugália polgárai is részt vehettek. A korábbi megmérettetésekhez képest tovább zuhant a részvételi hajlandóság, akkor 59 százalék szavazott. Az EP eddigre 518 tagúra bővült, a választást június 15–18. között tartották meg.

Megijedtek Németországban

A voksolás eredményeképp ismét a szocialisták szerezték meg a legtöbb mandátumot, szám szerint 180-at. Az Európai Néppárt 121 hellyel ismét a második helyen végzett. A voksolás legnagyobb vesztesei a konzervatívok voltak, akik korábbi harmadik pozíciójukból a hatodikba süllyedtek vissza, 34 helyet szereztek. A liberálisok 49, a kommunisták 42, a zöldek 30, a nemzeti konzervatívok 20, míg a szélsőjobboldali erők 17 helyet szereztek. A legkisebb csoportot a regionalisták alkották, nekik 13 hellyel kellett megelégedniük.

François Mitterrand, francia elnök szavaz 1989-ben Forrás: AFP/Pascal Pavani

Franciaországban a kormányzó szocialistákkal szemben a mérsékelt és radikális jobboldal is jobban szerepelt, mint az ottani parlamenti választáson. Németországban szintén visszaesett a kereszténydemokrata kormánypárt, a győzelmet a szocdemek szerezték meg a szavazatok 37,3 százalékával. A németeknél a legnagyobb meglepetést a szélsőjobboldali Republikánus Párt hat európai parlamenti képviselőjének megválasztása okozta.

Nagy-Britanniában viszont a félidei választáson szokásos eredmény született: a kormányzó konzervatívok nagy veresége, az ellenzéki Munkáspárt győzelme. Érdekesség, hogy a mandátumeloszlás pontosan ugyanaz volt a két nagy párt között, mint 1984-ben (45:32), csak éppen fordított előjellel, a Munkáspárt szerzett 45 mandátumot.

Népszavazás is volt

Olaszországban a választásnak belpolitikai jelentősége volt, mert bár a kormánykoalíciót vezető kereszténydemokraták választási eredménye lényegében nem változott az öt évvel korábbihoz képest, a kommunisták, a szocialisták és főleg a zöldek a hazai eredményeiknél jobban szerepeltek.

Érdekessége volt a választásnak, hogy az EP-voksolással egy időben nem ügydöntő népszavazást is tartottak, melyen a résztvevők 88 százaléka támogatta a nagyobb európai egységet, az európai alkotmányt és az Európai Parlament valódi döntéshozó testületté válását. Spanyolországban 1989-ben mindkét parlamentbe választottak, a kormányzó szocialisták megegyező szavazói támogatást kaptak, a vezető ellenzéki párt, a Néppárt az EP-választáson gyengébben szerepelt, mint az otthoni megmérettetésen.

1994-ben is elmaradt a jobboldali győzelem

1994. június 9-12-i tartották a negyedik európai parlamenti választást. A tizenkét EU-tagországból összesen 567 eurohonatya érkezett. A részvételi arány tovább esett, így már csak kevesebb, mint 57 százalék ment el voksolni. A választást ismételten a baloldal nyerte összesen 198 mandátumot szereztek a szocdem képviselők.

Második helyen az európai néppártiak (kereszténydemokraták) végeztek 157 fővel, majd pedig az európai liberálisok és reformisták jöttek 43 fővel. A kommunisták 28, míg a konzervatív-kereszténydemokrata frakció 27 mandátumot szerzett. Már ekkor létrejött egy euroszkeptikusokból álló frakció 19 fővel.

Silvio Berlusconi számára 1994 volt az áttörés éve Forrás: AFP/Massimo Sambucetti

Nagy győzelmet aratott Kohl

Az EP-választást Németországban pár hónappal a parlamenti megmérettetés előtt tartották, így ez egyfajta főpróba volt mindegyik párt számára. Végül a Helmuth Kohl vezette CDU-CSU-szövetség 47 mandátumot szerzett a szocdemek 40-ével szemben. A voksolás nagy vesztesei a liberálisok voltak, akiknek nem sikerült átlépnie az öt százalékos küszöböt. Koholnak pár hónappal később a parlamenti választást is sikerült megnyernie.

Franciaországban a jobbközép kormánnyal szembeni elégedetlenség határozta meg az EP-választást. Ennek köszönhetően a jobbközép és a radikális baloldal előretöréséről szólt a választás. A kormányzó szocialisták még 15 százalékot sem kaptak, míg a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Front szavazataránya egy picit visszaesett 1989-hez képest, de ez eggyel több mandátumot ért.

Nagy-Britanniában John Major konzervatív kormánya elleni népszavazássá változott az EP-választás. A Munkáspárt 62, míg a konzervatívok csupán 18 mandátumot szereztek. Az EP-választás már előre jelezte, hogy komoly változások lesznek a brit belpolitikában, de Major kormánya végül csak 1997-ben bukott meg, amikor Tony Blair alakíthatott új munkáspárti kormányt.

Jobboldali sikerek

Olaszországban politikai földrengést hozott az 1994-es EP-választás. Pár hónappal korábban tartották az előrehozott parlamenti választást, amin Silvio Berlusconi Forza Italia (Hajrá Olaszország) nevezetű alakulata diadalmaskodott, és ezt sikerült megismételnie a júniusi voksoláson is. A Forza Italia több mint 30 százalékos eredményével simán verte a szocialistákat és a korábbi jobbközép pártot is.

Spanyolországban is jobboldali győzelem született. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a kormányzó szocialistákat jelentősen büntették a választók, akik ráadásul két év múlva az előrehozott parlamenti választást is elbukták.

https://kulvilag.blogstar.hu/./pages/kulvilag/contents/blog/72715/pics/lead_800x600.jpg
Európai Parlament
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?