Blogolj!

A világ egyik utolsó diktátora is a bukás szélén tántorog


Robert Mugabe 1924-ben született a brit birodalom Rhodézia nevű gyarmatán. Saját erejéből kapaszkodott ki a szegénységből, egész életében képezte magát: hat diplomát szerzett. Az elsőt Dél-Afrikában, de például később tízéves börtönbüntetését (1964–1974) is arra használta fel, hogy jogi diplomát szerezzen. 1958 és 1960 között Ghánában dolgozott mint tanár, és itt már megtapasztalta, hogy milyen az, ha egy afrikai gyarmaton a fekete többségnek is beleszólása van a politikába. Amikor visszatért szülőföldjére, aktívan foglalkozni kezdett a közügyekkel, és kiemelkedő képességeinek köszönhetően hamar vezető szerephez jutott a függetlenségi mozgalomban.

A kiváló szónok Mugabét lázító hangú nyilvános beszédeiért tartóztatták le, de a tízévnyi börtönélet egyáltalán nem törte meg. Amint kiszabadult, belevetette magát a feketék függetlenségi mozgalmába. Kezdettől világos volt számára, hogy csak fegyveres harc árán lehet megszüntetni az apartheid rendszert. Mivel kiváló szervező volt, egy idő után a két legnagyobb hatalmú gerillavezér egyike lett. Hosszan tartó polgárháború után Ian Smith (Mugabéhoz hasonlóan kiváló taktikus) megpróbált egy olyan választási rendszert bevezetni, ahol a feketék látszólag jogokhoz jutnak, de az ország valódi vezetése a fehér kisebbség kezében marad.

Végül 1980-ban lett béke az országban, amely a Zimbabwe nevet vette fel: a miniszterelnök Robert Mugabe lett, de a fehérek pártja is része lett a kormánykoalíciónak. Mugabe aztán 1987-re érte el, hogy egyrészt kiszorította a fehéreket a kormányzásból, másrészt összevonta a miniszterelnöki és az államelnöki tisztséget, és gyakorlatilag mostanáig monarchiaszerű rendszerben uralkodott.

Mugabénak 1987-re lett teljhatalma

Harmincéves uralma alatt rengeteg problémával kellett szembenéznie, egyáltalán nem szeszélyből építette ki sajátos diktatúráját, bár az is nyilvánvaló, hogy az utóbbi három évtizedben megtartott zimbabwei választásokat mindig botrányok és a nemzetközi szervezetek tiltakozása kísérte. 93 éves korában még mindig olyan egészségi állapotban van, hogy képes vezetni az országot, de most úgy tűnik, hogy ő, aki annyi hatalmi játszma győztese volt, ezúttal veszített.

Mugabe uralkodása idején általában erőszakos módon igyekezett megoldani a felmerülő problémákat, de mindig jó érzékkel kötött alkukat, ha már csak így tudott a hatalomban maradni. Koalíciót kötött a fehérek pártjával, ahogy később a megerősödött ellenzékével is. Amikor elszabadult az infláció, akkor nemzeti egységkormányt alakított, és sikerült megfékeznie a pénzromlást. Ennek ellenére az egykor stabil gazdasággal rendelkező Zimbabwéból az utóbbi öt évben a 14 millió lakosból egymilliónyi ment külföldre munkát keresni. Aggasztó az AIDS-helyzet is: a lakosság negyede HIV-fertőzött, a várható élettartam 40 év.

Robert Mugabe országlása során sokszor nyúlt erőszakos eszközökhöz. Katonai erőt vetett be az ellenzék vagy a szakszervezetek tüntetői ellen. A 2000-ben indult, úgynevezett földreform azt jelentette, hogy a fehérek ültetvényeit egyszerűen elvették, és kiosztották a feketék között. Mára már csak a népesség egy százaléka fehér. A lakosság 71 százaléka a sona etnikumhoz tartozik ugyan, de erős feszültség van az öt nagy klán között, amelyeket Mugabe többször kijátszott egymás ellen. A népesség 16 százalékát adó ndebele harcos kisebbség, közülük sokan lettek etnikai tisztogatások áldozatai.

Mugabe mostani bukásához az utódlásának a kérdése vezetett. A függetlenségi harcok óta fontos szövetségese a 75 éves Emmerson Mnangagwa, aki kijelölt utódjaként az alelnöki tisztséget töltötte be a múlt hétig. Azonban erős riválisa támadt, mégpedig Mugabe elnök 41 évvel fiatalabb felesége, aki gépírónőként kezdte az elnöki hivatalban, 1996-ban lett „first lady", és mostanra hatalmi tényezővé vált. Tanácsára férje a háborús veteránokat különböző pozíciókban fiatalabb politikusokra cserélte le, akik életkoruknál fogva nem vehettek részt a függetlenségi harcokban. Grace Mugabe nem túl népszerű az országban, fényűző életvitele miatt a „Gucci Grace" gúnynevet kapta.

Szerencsére egyelőre viszonylag nyugalom uralkodik Zimbabwéban

A mostani zimbabwei történet erős párhuzamokat mutat a kínai történelem eseményeivel. Mao Ce-tung hosszas gerillaháború során lett Kína első számú vezetője, és gyakorlatilag mint a régi kínai császárok uralkodott az országon. Forradalmárból diktátor lett. Negyedik felesége, Csiang Csing pedig komoly politikai befolyásra tett szert. „Madame Mao" (ő ezt a gúnynevet kapta) három szövetségesével (Mao ironikus megjegyzése szerint a „négyek bandája") Mao halála után a hatalom megszerzésére készült. Azonban a polgárháború veteránjait, Teng Hsziao-pinget és szövetségeseit támogatta a hadsereg. Így Mao halálakor, a „négyek bandája" letartóztatása után még olyan katonai erődemonstrációra sem volt szükség, amilyen most zajlik Zimbabwe fővárosának utcáin. Akármilyen diktatórikus is egy rendszer, az első számú vezető pozícióját még senkinek sem sikerült a feleség jogán megörökölni: „Gucci Grace" ugyanúgy belebukott ebbe, mint annak idején „Madame Mao".

https://kulvilag.blogstar.hu/./pages/kulvilag/contents/blog/44938/pics/lead_800x600.jpg
Robert Mugabe,Zimbabwe
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?